2017. július 22., szombat

Summer Garden Lookbook

Egy olyan akadályt ugrottam át ezzel a kiadvánnyal, ami korábban átugorhatatlannak tűnt számomra.
A fotósok mellett a grafikusok munkáját is mindig csodáltam, elérhetetlennek tűnt még a legegyszerűbb utánzás is. Valahogy a matekhoz sorolta az agyam ezeket a tevékenységeket, matekból pedig gyengécske voltam az iskolában. Ahogy a szabásmintákhoz sem értek, bezavarnak a vonalak meg a számok, a fényképezőgépet sem tudom igazán állítgatni, és nehezemre esik felfogni, néhány kifejezés mit is jelent valójában.
Elképzelésem és tettvágyam azonban van, így aztán a magam sajátos útján megvalósítom a vízióimat, ha nagyon akarom, legyen az ékszer, vagy fotósorozat. Lookbookot is rég szerettem volna már magam összerakni. A napokban a szüleimnél töltöttem néhány napot a két kicsivel, így már-már luxus körülmények között ültem le a gép elé. Teljes kiszolgálásban volt részem, nem én mosogattam, a nagyszülők vigyáztak a gyerekekre, és gyors volt az internet. A fotók már korábban elkészültek az udvarunkon Eszenyi Tímea közreműködésével, aki nem csak modellként, hanem fotós tanácsaival is segített. Igazából úgy indult az egész, hogy lőni akartunk pár képet a fagolyós nyakláncokról használatban. Mivel a tíz hónapos Mendel napok óta szenved a felső két kettesével, szinte az egész fotózás alatt rám kötve aludt a hónom alatt, vagy ki akarta venni a kamerát a kezemből. Kár, hogy nem készült werk fotó arról, ahogy a létrán állok egyik kezemben a géppel, a másik karomban a gyerekkel. :)
A gyönyörű virágok a férjem erőfeszítéseit dicsérik, aki Éjféli Kertész néven blogot vezet a kertünkről. Azért kerítünk olyan nagy feneket a kertünknek, mert hét évvel ezelőtt, mikor ide költöztünk, a száraz, sárga homokon, pár kamillatőn, rengeteg parlagfüvön és két fán kívül semmi sem volt a telken. Szinte sivatagi körülményekkel dacolva kellett elkezdeni a kertépítést, de a jelen állapot már oázisnak tűnik a kezdetihez képest.
Szóval már csak össze kellett raknom a képeket. Menet közben derült ki, hogy ehhez nincs programom. Az online elérhető kiadványszerkesztő nem fér hozzá a gépen tárolt képekhez. Nem gond, megtanultam a Dropbox használatát. Közben találtam ingyenes próbaverziót az Indesignhoz, csakhogy én még életemben nem telepítettem programot! És akkor megembereltem magam, és próbálgattam, tutoriálokat nézegettem Youtube-on, küszködtem, hogy egyáltalán legyen miben összerakni azt, ami a fejemben már megvolt. Erre elment egy este, majd a (szerintem) véletlenül letöltött próbaverziót kellett kiismernem. Hát komolyan, mintha egy másik nyelvet kellett volna megtanulnom a nulláról. A második éjszaka ezzel telt, de élveztem. Jó volt tanulni, látni, ahogy alakul a dolog.
A végleges verzióhoz kellett még a férjem segítsége és esztétikai érzéke, mindenesetre gondolatban én többször vállon veregettem magam a teljesítményemért. :)
Szuper érzés, hogy elértem, amit akartam, ugyanakkor veszélyes is, mert vérszemet kap ilyenkor az ember, egy új ablak nyílik ki, ami mögé jó volna többször is belesni, csakhogy az egyébként is futó számos projekt ezt egy kicsit megnehezíti.

2 megjegyzés:

  1. Gratulalok Evi, nagyon ismeros folyamat volt, amit leirtal es az "uj ablak" fogalom is talaloooo

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik az új lookbook (is) :)

    VálaszTörlés